NYELV VÁLASZTÁS / ALEGE LIMBA
HU        RO
ÉLŐ ADÁS
>>
Istentiszteleteink időpontjai:
Csütörtök: 19.00 óra
Vasárnap: 16.00 óra
>> Istentiszteleteink helyszíne:
Nagyvárad, Ady Endre utca 6. szám
ISTENTISZTELETEK
TELJES ARCHÍVUM
december
19
szerda
VIDÉKI GYÜLEKEZETEK
INFO
IMAKÉRÉS
KÜLDÉS
TÁMOGASSA ÖN IS TEVÉKENYSÉGEINKET

HOGYAN?
A Szentírás
A teljes Szentírás Isten Igéjének írott formája. Szerzõje Izrael Istene, Aki Szent Szellemtõl felkent szolgái által kinyilatkoztatta örökkévaló igazságait, és utasította õket arra, hogy Igéjét írásban is rögzítsék.

Az Ószövetségbõl és Újszövetségbõl álló Biblia (66 könyv) nem tartalmaz tévedést. E két rész között nincs ellentmondás, hanem azok folytonos, egységes isteni mûvet alkotnak, egymást kiegészítik, magyarázzák és értelmezik.
A Szent Szellem által megelevenített Ige a keresztény élet és szolgálat forrása, alapja, éltetõje, mértéke és legfõbb célja, abszolút tekintély, amelynek az egész anyagi, emberi és szellemi valóság alá van rendelve.

Isten
Isten szellem, legfelsõbb, láthatatlan és halhatatlan lény, valóságos személy, Aki teremtõje, fenntartója és kormányzója az egész világmindenségnek (láthatóknak és láthatatlanoknak egyaránt). Székhelye a mennyben van, de mindenütt jelen van.
Legfõbb tulajdonságai: örökkévaló, mindenható, mindentudó, szent, igazságos, hûséges, irgalmas, kegyelmes és féltõn szeretõ. Isten egy, Aki az emberi értelmet és befogadóképességet túlhaladja, de természetes és kegyelmi kinyilatkoztatásán keresztül megismerhetõ. Három személyben jelentette ki magát: õ az Atya, a Fiú és a Szent Szellem.

Az Atya
Az Atya tökéletes és jó Isten, aki minden létezõ gondviselõje. A Fiún keresztül ismerhetõ meg: õ nyilatkoztatta ki az Atya természetének lényegét, a szeretetet. Az Atyától származik a Fiú és a Szent Szellem, Akik Vele egylényegûek, úgy, hogy az Atya elsõbbséggel bír közöttük.

A Fiú
A láthatatlan Isten képmása és egyszülött Fia, örökkévaló Isten, egy az Atyával. Minden teremtmény elõtt született, a földi, mennyei dolgok és létezõk õbenne, Általa és Érte állnak fenn. A Mindenható akaratának engedelmeskedve megüresítette magát, emberi természetet vett fel. A Szent Szellem által fogantatott, a szûz Máriától megszületett és itt élt a földön.

Mindenben hasonlóvá lett az emberhez, kivéve a bûnt. Földi életében és szolgálatában is engedelmes volt az Atyának, egészen a kereszthalálig. Ezért az Atya feltámasztotta õt a halálból, és dicsõséggel, tisztességgel koronázta meg, úrrá tette kezeinek minden munkája fölött, és a maga jobbjára ültette. "Ajándékozott Néki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére." õ az új és örökkévaló szövetség szerzõje, közvetítõje az Atya és a világ között.

A Szent Szellem
A Szent Szellem valóságos személy, Aki az Atyától és a Fiútól származik. Azért jött, hogy az Egyházban Jézus Krisztus személyét fölmagasztalja, és minden hívõt elvezessen a Fiúval való személyes közösségre, valóságos Isten imeretre és imádatra. A Szent Szellem Úr és Isten. Az ellene elkövetett bûnökre nincs bûnbocsánat. õ kente fel a názáreti Jézust, hogy betegeket gyógyítson, démonokat ûzzön, halottakat támasszon és hirdesse Isten országát. õ munkálja ki az emberekben - az Igével egységben - a megtérést, újjászületést, és teszi valóságossá a hívõkben a megváltás ajándékait. Legfontosabb tevékenységei: vezet, tanít, vígasztal és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról.

(Az elterjedt magyar fordítások a "Szentlélek" szót használják, az eredeti görög kifejezés szó szerinti fordítása "Szent Szellem".)

Az angyalok
Az angyalok szolgáló szellemi lények, akiket Isten arra teremtett, hogy az õ akaratának engedelmeskedjenek. Megszámlálhatatlanok, erejükre és hatalmukra nézve magasabb rendûek az embernél.
Az angyali rendet az Úr angyalai és Sátán angyalai alkotják. Az elõbbiek feladata: Isten dicsérete és imádata, parancsolatainak végrehajtása, isteni üzenetek továbbítása, hívõ emberek szolgálata, különösen a gyermekek képviselte, védelme.
Közremûködnek Isten terveinek és ígéreteinek megvalósításában (például a megváltás hirdetése, az ellenséges erõk ellen való harc Isten népének oldalán, Isten ítéletének végrehajtása). A Biblia tiltja az angyalok imádását.
A Szentírás a szellemi lényeknek négy fõ rendjét sorolja fel: trónok, uraságok, fejedelemségek és hatalmasságok (Károli-fordítás).

Sátán és királysága
Lucifer az egyik leghatalmasabb és legszebb angyali fejedelem, aki Isten fölkent kerubja volt. Felfuvalkodott különleges szerepe és hatalma miatt. Istenellen lázadást szervezett Ádám teremtése elõtt. Célja az volt, hogy egyenlõvé tegye magát Istennel. Lázadásába magával vonta az angyalok egy részét is. Erre válaszul Isten Lucifert minden követõjével együtt levetette a mennybõl. Így lett Lucifer Sátánná, Isten ellenfelévé.
A Biblia több néven említi Sátánt, amelyek egyúttal fõ tevékenységeit is meghatározzák. Ilyenek: pusztító, vádló, tolvaj, ördög, rágalmazó, hazugság atyja, embergyilkos, e világ istene, a levegõbeli hatalmasságok fejedelme, stb. Követõibõl királyságot szervezett, amelynek õ a vezetõje. Fõhadiszállálsuk a magasságban van.

Fõbb feladataik:

- Isten tervének és ígéreteinek meghiúsítása,
- az emberek, családok és nemzetek sátáni uralom alatt való tartása,
- Jézus Krisztus megváltói mûvének elhomályosítása,
- a hívõk vádlása, elszakításuk Isten dicséretétõl és imádásától,
- az Egyház szellemi, lelki és anyagi elõbbre jutásának hátráltatása.
- Mûködésük végsõ célja Sátán totális uralmának és imádatának megvalósítása a földön.

Sátán leghatalmasabb szolgái a halál és a pokol sötét angyala. A halál angyalának az ember testén van hatalma, hogy fizikai halált hozzon létre. A pokolnak arra van hatalma, hogy a bûnösként meghalt emberek szellemét saját birodalmában tartsa.

A démonok olyan szellemi lények, akik Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak. Testük nincs, földközelben élnek, és legfõbb céljuk az, hogy emberek testébe költözhessenek és bûnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák. Vezetõjük Belzebub; a démonokat a Biblia tisztátalan, illetve gonosz szellemeknek is nevezi.
Lucifer lázadásának következménye, hogy a világban felbomlott a harmónia, és egy gigantikus szellemi harc kezdõdött Isten királysága és Sátán királysága között.

Az ember teremtése és bűnbeesése
Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, férfivá és nõvé. A föld porából formálta testét, és szellemet (ruach) lehelt belé. Így lett az ember élõ lélekké (nefes), akinek teste, lelke és szelleme van.
Az ember fõ feladata Isten dicsérete, imádata és uralmának kiterjesztése az egész földön. Isten egy Igét adott Ádámnak, amelynek megtartása biztosította az ember számára az Istennel való harmonikus közösséget és a Sátánnal szembeni védettséget.
Az ördög a kígyó által megkísértette Évát, aki engedetlen lett Isten Igéjének. Ádám követte Évát a lázadásban, aminek eredményeként kiestek Isten tökéletes akaratából.

A bûnbeesés következményei:

- az ember természete megromlott, élete a bûn és a halál hatalma alá került, aminek következtében megszakadt az Istennel való személyes közössége,
- az ember Istentõl kapott hatalmát Sátán szerezte meg és bitorolja,
- az emberiség ki lett szolgáltatva a démonok és gonosz angyalok zaklatásának és uralmának, ezért az emberi élet részévé vált a betegség, szenvedés, fájdalom és nélkülözés,
- az ember és élettere alá lett vetve a hiábavalóságnak és kárhozatnak,
- mivel Ádám azonosult Sátán céljaival, Isten haragját vonta magára, élete és munkája alá van rendelve az ítéletnek és átoknak.
- A bûnbeesés után Ádám és Éva az Éden kertjén kívül, Isten nélkül kezdett élni, aminek végeredménye az lett, hogy a bûn elterjedt az egész földön.

Szövetségek
A szövetség Isten és ember közötti egyezség, szerzõdés, amelynek alapján Isten helyreállítja személyes közösségét a hívõ emberrel. A szövetséget az üdvtörténetben mindig Isten kezdeményezte, természetfölötti módon. õ dolgozta ki a szövetség részleteit és szabályait, amelyekhez a hívõ embernek alkalmazkodnia kellett. Isten célja a szövetséggel az egység megteremtése az ember és az Úr között.
A szövetség tartalmazza Isten ígéreteit, amelyek lehetnek feltételesek és feltétlenek, továbbá Isten parancsait, amelyek abszolút tekintélyûek a hívõ számára. A szövetségben az ember feladata mindig a hit és az engedelmesség Isten Igéjének. Ezek által az ember belép a szövetségi kapcsolatba, és újra Isten áldása alá kerül személyes élete és tevékenysége. A szövetsége alapja, éltetõje az engesztelõ áldozat (vérontás).

Isten legfontosabb szövetségei:

- Noéval kötött szövetség (külsõ jele: a szivárvány);
- az Ábrahámmal kötött szövetség (külsõ jele: a körülmetélkedés) - ezt a szövetséget az Úr Izsákkal és Jákobbal megerõsítette;
- az Izrael népével kötött szövetség a Szináj hegyen (angyalok rendelése alapján, Mózes közvetítésével - külsõ jele szintén a körülmetélés);
- az örökkévaló vagy új szövetség, amelyet Isten a názáreti Jézus Krisztus személyén keresztül kötött Izraellel és az egész világgal. Az új szövetségben Isten célja az, hogy Jézus Krisztusban minden embert megbékéltessen az Atyával. Ennek a szövetségnek Jézus Krisztus vére az alapja, ami tökéletes és megismételhetetlen áldozat volt a bûnökért, és betöltötte Isten célját. Ennek a szövetségnek a jele a Jézus által szerzett úrvacsora, amely valóságos személyes közösséget ad Jézus Krisztussal, és kiterjeszti a szövetsége a hívõk egymás közötti kapcsolatára is.

A megváltás
A megváltás Isten ingyen ajándéka, amely Isten végtelen szeretetét és irgalmát fejezi ki. A megváltás megvalósítására Krisztus önként ajánlkozott az Atyánál, Aki e feladat elvégzésére felkente és a világba küldte õt. Krisztus a názáreti Jézusban lett emberré. Miután megkeresztelkedett és betöltekezett Szent Szellemmel, hirdette Isten országának evangéliumát, csodákat és jeleket tett, megszabadította az embereket Sátán hatalmából.
Szenvedett az emberek üldöztetése és megvetése miatt, megfeszítették Pontius Pilátus uralkodása idején, meghalt, eltemették, majd harmadnapon feltámadt, amint azt a próféták elõre megjelentették. Felment a mennybe és ott ül az Atya jobbján, közbenjár értünk, és várja, hogy ellenségei lába alá vettessenek.

A megváltás fõbb területei:

- Jézus Krisztus bûnné lett mindenkiért, hogy a Benne hívõk bûnbocsánatot nyerjenek és örök életet; ezáltal megszabadultak a halál rabságából és helyreállt az Istennel való személyes közösségük.
- Jézus Krisztus meghalt és feltámadt, hogy a hívõ ember megszabaduljon romlott, ádámi természetétõl, és isteni természet részesévé váljon.
- Jézus döntõ vereséget mért Sátánra és az õ királyságára, elvette a fegyvereit, és saját vére által megnyitotta az utat a hívõ ember számára Sátán hatalmából Isten országába, illetve a mennybe, és képessé tette arra, hogy uralkodjék a sátáni és démonikus erõk fölött.
- Magára vette az emberiség szenvedéseit, betegségeit, fájdalmait, hogy az õ sebeiben gyógyulást nyerjen Isten népe.
- Megszabadította az ember életét és életterét a romlottságból és hiábavalóságból, halhatatlansággal és romolhatatlansággal ajándékozta meg a hívõket.
- Átokká lett mindenkiért, hogy a Benne hívõk Ábrahám áldásainak örököseivé váljanak. A Jézus Krisztusban újjászületettek megszabadultak a végsõ kárhoztató ítélettõl, és hatalmat kaptak arra, hogy Isten fiaivá legyenek.
- Jézus Krisztus szegénnyé lett mindenkiért, hogy az õ végtelen gazdagságából és teljes ellátásából a hívõ ember bõségesen részesüljön.

Isten országa
Jézus Krisztus legfontosabb üzenete Isten országa (a mennyek országa) eljövetelének bejelentése. Isten országa nem e világból való, nem anyagi, hanem szellemi természetû, erõ, igazság, békesség, öröm. Olyan ország, amelyben Isten uralma tökéletesen, az élet minden területén megvalósul. Alapítója és királya Jézus Krisztus, Akinek földi szolgálata Isten országának kiterjesztését munkálja.

Isten országának eljöttét csodák és jelek bizonyították és bizonyítják ma is. Ennek az országnak az alkotmányát és alaptörvényeit Jézus elsõsorban az un. "hegyi beszéd"-ben foglalta össze, példabeszédeiben pedig annak belsõ, igazságait és természetét nyilatkoztatta ki.
Cselekedetei, ezen belül is csodái - betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, leprások megtisztítása, démonok kiûzése - Isten országának felsõbbrendûségét és diadalmát bizonyították Sátán királysága fölött, és azt, hogy terjedésének és növekedésének semmi sem tud gátat vetni.

Jézus Krisztus tanítványainak adott legfõbb utasítása az, hogy hirdessék Isten országa evangéliumát, és bemutassák annak szellemi erejét és hatalmát. Ez a parancsolat ma is érvényes, és ez jelenti az Egyház legfõbb feladatát.

A megtérés
Ádám bûnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bûnös életmód. A bûn gyökere a hitetlenség, az .Isten Igéjétõl és törvényétõl való elfordulás. Isten jósága mellett a Biblia nyilvánvalóvá teszi az emberi gonoszság és romlottság hatalmát is, ami alól az ember képtelen saját erejébõl kiszabadulni. Ez a kilátástalan helyzet Isten természetfölötti beavatkozását tette szükségessé.
A Szent Szellem által megelevenített Ige teszi képessé a bûnös embert arra, hogy romlott életmódjával szakítson, és az Úr akarata szerint éljen. Ez az átfordulás jelenti a megtérést.

A megtérés mozzanatai:

- a bûnbánat, amely belsõ akarati döntésre épül, és Isten szerinti megszomorodás a bûn miatt,
- a megalázkodás Isten elõtt, amelyben a megtérõ elismeri bûnösségét,
- Jézus Krisztus engesztelõ áldoztának személyes elfogadása és az õ nevének segítségül hívása,
- a bûnök õszinte, töredelmes szívû megvallása,
- elszakadás a bûnös cselekedetektõl és életmódtól, ezek elhagyása, és odaszánás Jézus Krisztus követésére.
- A megtérés gyümölcse a megigazulás, ami azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végsõ kárhoztató ítélet, a bûn és a bûntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert.

A hit
A hit a nem látott dolgokról való meggyõzõdés, a remélt dolgok valósága. Biztos tudás arról, hogy amit Isten Igéje mond, az mindig, minden körülmények között igaz és megvalósul. A hit kifejezi az ember belsõ magatartását Isten felé.

Hit nélkül lehetetlen Istennel személyes közösségre lépni, Tõle áldást nyerni. A bibliai hit alapvetõen Isten ajándéka, ami által az ember Isten igazságának részesévé válik.

A hit Istennek a Szent Szellem kenetével prédikált Igéje hallásából származik. Ezáltal a hallgató szívébe kerül a hit szelleme, amelyképessé teszi õt arra, hogy higgyen Isten kinyilatkoztatott igazságaiban. A hit tárgya megvallás által lesz hathatós a hívõ életében.
Az ugynevezett általános hiten kívül, amelynek jutalma az üdvözülés, a Biblia a hitrõl, mint szellemi gyümölcsrõl is beszél, amely az Úrral való együttélés következménye a hívõ életében.
Ezenkívül szól a Szentírás a hit ajándékáról is, mikor valaki egy kritikus helyzetben különleges módon tud hitet gyakorolni Isten Igéjében, és ezt Isten természetfölötti módon megjutalmazza.

A hit szellemi fegyver is: pajzs az ellenség támadásainak visszaverésére. A hitet növelni lehet Isten Igéjének hallása és megvallása, könyörgés, böjt és Szent Szellemmel való ima által.

Keresztségek

A vízkeresztség
A vízkeresztség olyan szent cselekedet, amelyet Isten Igéje parancsol. A keresztségben a hívõ teste teljesen a víz alá merül. Ez egy engedelmességbeli és hitbeli tett, amelyben a hívõ azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával.
A vízkeresztség feltétele a Jézus Krisztushoz való megtérés és az belé vetett hit. A vízkeresztség eredményezi a bûnök eltörlését, az óember megfeszítését és eltemetését, a föltámadott életre való újjászületést, a szív körülmetélését és a Krisztus Testébe, az Egyházba való belépést. A Bibliában több keresztelési formulát találunk, amelyek teljesen egyenértékûek.

Szent Szellemmel való betöltekezés (Szent Szellem keresztség)
Az újjászületés is a Szent Szellem munkájának gyümölcse, de nem azonos a Szent Szellemmel való betöltekezéssel, ami a megtérés után a második megtapasztalást jelenti a hívõ életében.
Jézus Krisztus fõpapi szolgálatának egyik legfontosabb része az Egyházban ma is az, hogy Szent Szellemmel keresztel. Ezáltal a hívõ Isten erejének részesévé válik, ami alkalmassá teszi õt arra, hogy eleget tegyen tanítványi kötelezettségeinek (az evangélium hirdetése, bizonyságtevés, gyógyítás, szabadítás, stb.). A Szent Szellemmel való betöltekezés leggyakoribb jele a nyelveken szólás, ami természetfölötti jel: ilyenkor a Szent Szellem szól a hívõn keresztül. A Szent Szellem vételének feltétele a megtérés és a hit Jézus Krisztusban.

Kézrátétel
A kézrátétel olyan szent cselekedet, amikor Isten szolgája meghatározott szellemi célból teszi kezét egy másik személyre. Rendszerint ima vagy prófécia kíséri. Az Újszövetség alapján a kézrátételnek öt szellemi célja lehet:

- fizikai gyógyulás;
- szellemi gyümölcsök és ajándékok megosztása, illetve azok nyilvános elismerése;
- Szent Szellemmel való betöltekezés;
- keresztény munkások kiküldése a helyi gyülekezetbõl egy isteni feladat teljesítésére;
- egy bizonyos tisztségre való kiválasztás, illetve felavatás a helyi gyülekezetben.

A kézrátételt csak a Szentírás útmutatásának megfelelõen szabad gyakorolni.

Feltámadás
A keresztény hit valóságos alapja Jézus Krisztus feltámadása, ami történelmi tény és minden ember feltámadásának mintája és bizonyítéka.
A feltámadás két fõ mozzanatból áll: a test föltámad a halálból, az elköltözött szellemet pedig Isten elõhívja (akár a mennybõl, akár az alvilágból), és az ember személyisége újra összeáll, teljes és egységes lesz. A Biblia kétféle feltámadást ismer: az igazak feltámadnak örök életre, a gonoszok pedig örök kárhozatra.

A feltámadás isteni rendje:

- Jézus Krisztus és az elsõ zsenge feltámadása (már megtörtént).
- A hívõk azon közösségének feltámadása, akik Krisztuséi: ennek ideje Krisztus elsõ visszajövetele (a felhõkig).
- A két tanú feltámadása az antikrisztusi birodalom bukása után, az ezeréves királyság megalapításakor.
- Egyetemes feltámadás Krisztus ezeréves királysága végén, amikor fõleg gonosz emberek támadnak fel (és mennek a gyehenna tüzébe, az örök kárhozatra).
- Azok pedig, akik be vannak írva az élet könyvébe, mindörökké az Úr jelenlétének dicsõségében maradnak.
Jézus Krisztus visszajövetele
A Biblia Jézus Krisztus több visszajövetelérõl beszél. Ezek fõ céljai:

- az Egyház elragadtatása és Jézus Krisztussal való egyesülése (ekkor támad fel minden Krisztusban elköltözött hívõ, az élõ hívõk pedig átváltoznak);
- Izrael helyreállítása, amikor a zsidóság el fogja ismerni Jézus Krisztust, mint Messiást, megbékül Ábrahám Istenével, és visszakerül az õ kegyelmében és áldásába;
- Antikrisztus ledöntése és Sátán fogságba vetése ezer évre;
- a pogány nemzetek megítélése;
- Krisztus ezeréves királyságának megalapítása.

Örök ítélet
A bírói hivatal örök jogon Istené, õ mindenek bírája. Haragját teremtményeinek hálátlan és istentelen magatartása váltotta ki. Az új szövetségben az Atya bírói hivatalát átadta a Fiúnak egyrészt, azért, hogy a Fiú megkapja ugyanazt a tiszteletet, mint az Atya, másrészt mert Krisztus - Aki ugyanúgy ember fia is, ahogy Isten Fia - ítéletében együtt érez az emberrel, és figyelembe veszi annak erõtlenségét.
Krisztus megtestesülésének és földi szolgálatának elsõdleges célja a világ megváltása volt, ezért a bírói jogkörrel Isten Igéjét ruházta fel. Ez az a páratlan és változhatatlan mérték, amellyel egyszer mindenkinek meg kell mérettetnie.

Az ítélet fõ elvei:

- igazság szerint,
- Izrael helyreállítása, amikor a zsidóság el fogja ismerni Jézus Krisztust, mint Messiást, megbékül Ábrahám Istenével, és visszakerül az õ kegyelmében és áldásába;
- a cselekedetek szerint,
- személyválogatás nélkül,
- minden személy a számára elérhetõ erkölcsi világosság és megértési fok szerint.
- Isten ítéletének elsõ szakasza az ítélet idõben (ennek színtere az emberi történelem), második és egyben végsõ szakasza pedig az ítélet az örökkévalóságban. Az örök ítélet minden emberre vár az örökkévalóságban, amikor az idõnek és az emberi történelemnek vége szakad.

Az örök ítélet három eseménye:

Krisztus ítélõszéke: az elragadtatás után közvetlenül csak az üdvösséget elnyert keresztények állnak elé, ahol Isten megvizsgálja cselekedeteiket is, és csak a hitbõl, tiszta indítékokból és engedelmességbõl fakadó cselekedeteknek lesz mennyei jutalma.

Krisztus dicsõséges királyi széke: a pogány nemzetek állnak ez elé, az antikrisztusi birodalom bukása után, az ezeréves királyság alapítás kezdetén. Itt az ítélet fõ elve az lesz, hogyan viszonyultak a pogány nemzetek Jézus Krisztus atyjafiaihoz (a zsidókhoz és a keresztényekhez).

A fehér trón: az ezeréves királyság végén minden test feltámad és Isten ítélete elé áll. Ez az ítélet véget vet Sátán királyságának, és az ördögöt a halállal, a pokollal és többi alattvalójával együtt örök fogságba rekeszti. Ezzel az eseménnyel az emberi történelem végleg lezárul, és az Úr új eget és új földet teremt, Jézus Krisztus pedig átadja az õ királyságát az Atyának.

Az Egyház
Az Egyház az Istentõl természetfölötti módon elhívott, Jézus Krisztusban hívõ, újjászületett emberek összessége. Az Egyház Jézus Krisztus tulajdona, amelyet õ épít és irányít. Jézus Krisztusnak egyetlen Egyháza van, amely a helyi gyülekezetek összességébõl tevõdik össze.

Helyi gyülekezet alatt a Biblia az egy adott helyen és idõben élõ szentek közösségét érti. Az Egyházhoz tartoznak azok is, akik meghaltak, miután Isten váltságát elfogatták; azok is, akik élnek, miután hit által elnyerték az üdvösséget; valamint azok is, akiket Isten a jövõben fog elhívni.

A Bibliában az Egyház úgy is szerepel, mint Krisztus Teste. Olyan élõ organizmus, amelyben a tagok kapcsolódnak egymáshoz, és a Test együttmûködik a Fejjel, Jézus Krisztussal.

A Szentírás úgy is bemutatja az Egyházat, mint Krisztus Menyasszonyát: olyanoknak a közösségét, akik Jézus Krisztus vérében megtisztultak, szentek, felöltöztek igazságos cselekedetekbe, és várják a Võlegény megjelenését és a Vele való egyesülést.

Az Írás úgy is szól az egyházról, mint templomról, épületrõl, vagyis olyan helyrõl, amely Isten Szellemének a lakóhelye és eredeti fundamentumát Isten az apostolok, és próféták által tette le Jézus Krisztusban, mint szegletkõben.

Az Ige az Egyházat olyan fegyelmezett és rendezett hadseregként is megjeleníti, amelynek feladata Sátán királyságának visszaszorítása és ledöntése az Istentõl kapott szellemi fegyverekkel.

Az Egyház fõ küldetése: Isten dicsõítése és imádása, tanúságtétel a világban Jézus Krisztus feltámadásáról és megdicsõülésérõl; Isten országa reprezentálása és az evangélium hirdetése az egész földön; az egyháztagok õrzése, tanítása és nevelése, hogy eljussanak Krisztusban a teljes érettségre életük minden területén.

A szolgálati ajándékok
Jézus Krisztus - mennybemenetele után, az Egyház Fejeként - szolgálati ajándékokat helyezett az Egyházba. Ezek közül az öt legfontosabb:

Az apostol: Jézus Krisztus szolgája (szó szerint: követe), akinek feladata, hogy gyülekezeteket plántáljon, alapítson és erõsítsen, valamint felügyeletet gyakoroljon a mûködõ helyi gyülekezetek fölött.

A próféta: Isten nevében szól Istentõl vett kijelentéseket és látást az egyház számára. A próféta üzenete az Egyházat építi, inti és vigasztalja.

A tanító: Isten Igéje alapján az egyházat tökéletesíti, képzi és építi Isten ismeretében.

Az evangélista: Jézus Krisztus megváltásának hírvivõje, aki ezzel a tevékenységével az Egyház alapjait rakja le.

A pásztor: Jézus Krisztus juhainak az õrzõje, vezetõje és gondviselõje a gyülekezetben, aki a Szent Szellem vezetése szerint ellátja a rábízott hívõket szellemi és lelki táplálékkal.

A szolgálati ajándékokon keresztül Jézus Krisztus vezeti, építi és tanítja az Egyházat.

A Szent Szellem ajándékai
A Szent Szellem természetfölötti ajándékai három kategóriába oszthatók:

- az ún. kijelentés ajándékai (tudomány beszéde, bölcsesség beszéde, szellemek megkülönböztetése),
- az erõ ajándékai (hit, gyógyítás, csodatevés),
- a szólás ajándékai (prófétálás, nyelvek nemei és nyelvek magyarázata).

Ezen ajándékok céljai:

- Jézus Krisztus szolgálatának folytatása és kiterjesztése minden nemzetre,
- Krisztus Testének felépítése és megszilárdítása,
- az egyház szellemi és fizikai szükségeinek kielégítése és ellátása.

A szentírás minden keresztényt buzdít arra, hogy életükben és szolgálatukban kívánják a Szent Szellem ajándékait. Mindezen ajándékok mûködése és megnyilvánulása kívánatos része az istentiszteletnek, azonban használatuknak jó és ékes rendben, Isten Igéjének alávetve kell történnie.
A szellemi gyümölcsök
Isten a keresztényeket aktív és gyümölcstermõ életre rendelte. A szellemi gyümölcsök a Jézus Krisztussal való együttélés következményei, amelyek az Úr természetét jelenítik meg a hívõben.
A legfontosabb gyümölcs a szeretet, amely a leginkább kifejezi és bizonyítja Istennel való személyes közösségünket. A szeretet hiánya a szolgálati és szellemi ajándékokat értéktelenné teszi.
A további gyümölcsök: öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelídség és mértékletesség (Károli-fordítás). Ezek mindegyike a megtérés õszinteségét igazolja. Teljes hiányuk az Úr jelenlétébõl és kegyelmébõl való kizárást eredményezi.

A Szent Szellem ajándékai és gyümölcsei egymást kiegészítik, erõsítik és hitelesítik.

Az istentisztelet
A Biblia az istentiszteletet nem köti rituális formához, de bizonyos alkotórészeirõl nyilvánvalóan beszél. Ezek:

- ima (könyörgés, hálaadás, közbenjárás, stb.) amely által Isten népe kifejezi háláját a már elvett áldásokért, és természetfölötti segítségért fordul Urához;
- dicséret: Isten kegyelmének hirdetése és magasztalása énekszóval (szívvel-lélekkel), hangszerekkel, tapssal, tánccal;
- imádás: az Úr jelenlétében való leborulás, Isten elismerése abszolút Úrként, Neki való hódolás;
- igehirdetés: az írott Ige felolvasása és magyarázata, valamint a Szent Szellemtõl kapott üzenetek átadása;
- tanítás: a Szentírás mélyebb összefüggéseinek feltárása;
- bizonyságtevés: a hívõk beszámolója Jézus Krisztus bennük, értük és mellettük végzett munkájáról;
- úrvacsora: valóságos közösség Jézus Krisztus testével és vérével, ami minden áldás forrása;
- a gyülekezet szellemi és fizikai szükségeinek ellátása a Szent Szellem ajándékainak mûködése által (pl. gyógyulásokért, szabadulásokért, anyagi áldásért, stb. történõ ima).

Az istentiszteleteken a fentiek bármelyike - a helyi gyülekezet szükségeinek megfelelõen - elõtérbe kerülhet és meghatározhatja az egész összejövetel jellegét. Istentiszteletet szabadban és zárt helyen (magánházaknál, imaházban, sportcsarnokban, stb.) egyaránt lehet tartani.

A tanítványság
Jézus az õt követõket tanítványoknak nevezte - késõbb, elõször Antiókiában kapták a keresztény nevet. Jézus Krisztus célja az, hogy a Benne hívõket egy szoros, tanítványi kapcsolatba vezesse be.

A tanítványság feltételei:

- A hívõ életében Jézus Krisztus legyen a középpont (szüleinél, rokonainál és önmagánál is jobban ragaszkodjon Hozzá);
- A saját akarat és egyéniség alárendelése Isten akaratának, a Szent Szellem vezetésének.
- Az anyagi javak átadása Istennek, hogy a lelkiismeret szabad legyen minden anyagi értéktõl és dologtól.
- Isten akarata az, hogy a hívõk mindenükkel - mint rájuk bízott javakkal - Isten dicsõségére sáfárkodjanak.
- Elkötelezettség Isten igazságára, és kapcsolódás azokhoz a szolgálati ajándékokhoz, amelyeket Jézus Krisztus helyezett a Testbe.

Ezeknek a feltételeknek a teljesítése után következik a hívõ életében a tanulási idõszak, amelynek során az újjászületett keresztény elsajátítja a Szentírás fõbb tanításait, valamint megtanulja hallani a Szent Szellem hangját és az annak való engedelmességet.
Jellemében, magatartásában Krisztus természete kezd kibontakozni. Isten akarata Jézus Krisztus minden tanítványának életében az, hogy szent legyen, ami nélkül senki sem juthat a dicsõség Istenének jelenlétébe.

Ennek a folyamatnak az eredményeként a hívõ igei értelemben vett tanítvánnyá válik. Ezt a szolgálatra való kiküldés, illetve valamilyen tisztségre való beiktatás követheti, aminek elsõrendû célja új tanítványok elhívása és nevelése Jézus Krisztus számára.

Házasság, család
A házasság olyan szent, szövetségi közösség egy férfi, egy nõ között, amelyet csak a halál bonthat fel. Egyik fõ célja gyermekek nemzése és felnevelése. A természetes világban a házasság jelkép is, amely megjeleníti Jézus Krisztus és az Egyház szellemi-lelki közösségét. A házasságba szellemi, lelki és testi tisztasággal lehet belépni.
A válás Istennek nem tetszõ engedetlenség. Isten Igéje - erõs korlátozásokkal, bizonyos esetekben - megengedi a válást. A paráznaság és a házasságtörés oka lehet a válásnak, olyan esetben, amikor a vétkezõ fél nem kívánja helyreállítani személyes közösségét az Úr Jézus Krisztussal.

A házasság keretein belüli, a férj és felesége közötti házasélet Isten ajándéka. A házasság, a család intézményét különösképpen a paráznaság, az abortusz, a pornográfia, a homoszexualitás, a vérfertõzés, az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás és a hasonló bûnök rombolják. Ahogyan a bûn válaszfalat von Isten és az ember közé, ugyanúgy a férjet és a feleséget is elválasztja egymástól.

A férj a feleség és az egész család feje és vezetõje. Köteles feleségét úgy szeretni, mint saját testét. Elsõsorban õ felelõs a családja biztonságáért, szellemi és anyagi ellátásáért. A feleség a férj segítõtársa, aki alárendeli magát a férj vezetésének. Feladata, hogy gyermekeket szüljön, gondoskodjon házanépérõl és szeresse férjét.

A szülõk felelõssége gyermekeik iránt:

- szeretet adása,
- jó példa mutatása,
- tanítani gyermekeiket Isten Igéjére és annak való engedelmességre,
- a gyermekeket arra nevelni, hogy istenfélõ emberekké fejlõdjenek,
- ellátni a gyermekek szellemi, lelki és fizikai szükségeit.

A gyermekek felelõssége szüleik iránt:

- a szülõket tisztelni és nekik engedelmeskedni,
- tisztelni Istenüket és engedelmeskedni Neki,
- segítõkésznek lenni a szülõk bármilyen szükségében.

A szülõk hite megszenteli a gyermeket. A gyermekek akkor válnak éretté az újjászületésre és a kereszténységre, amikor személyes szabadságból önálló döntésre képesek.

A hatalom
Minden hatalom forrása az Atya, Aki Jézus Krisztusnak - feltámadása után - teljhatalmat adott mennyen és földön. Jézus Krisztus jelenleg a földön világi és egyházi szolgáin keresztül gyakorolja hatalmát.

Ennek megjelenési formái:

Világi kormányzat: Istentõl származó feladatuk a jót cselekvõk megjutalmazása és a rosszat elkövetõk megbüntetése. ebbõl adódóan a hívõk engedelmességgel tartoznak nekik, amit jó cselekedetekkel kell kifejezniük. A Szentírás minden keresztényt felszólít a hatalom képviselõiért való imára.

Munkáltató: a munkaadó hatalma is Istentõl származik. Igei kötelessége mindenkinek munkája szerint fizetni. A keresztény Isten parancsa alapján köteles engedelmeskedni munkaadójának és munkája végzésében kiválóságra törekedni.

Család: Krisztus feje a férjnek, a férj feje a feleségnek. A feleség viszonya férjéhez kifejezi Istenhez való viszonyát is. A gyermekek számára az otthonban a szülõk képviselik Isten hatalmát.

Az Egyház: az itt megnyilvánuló hatalom szellemi természetû, ami nem kényszeríthetõ erõszakos módon egy emberre sem. Önkéntes alávetettség alapján mûködik. Az Egyházban Jézus Krisztus a legfõbb hatalom. Neki van alárendelve minden hívõ, közösség és szolgálat.

A Szentírás beszél olyan idõszakról, amikor a világban növekvõ törvénytelenség befolyása alá kerül sok keresztény, és ennek eredményeként a szeretet sokakban meghidegül. A keresztény szeretet megõrzése miatt a hívõ embereknek a szentírás alapján kell engedelmeskedniük a hatalomnak.